A magyar beszédtechnológia kezdeti felhasználásainak egyik jelentős példája az idő-hang bélyeggel ellátott politikai beszéd volt. Az idő-hang bélyeg az esetleges utólagos vágás elleni védelemre szolgált. Kádár János utolsó beszédénél, 1989. április 12-én alkalmazták. A lényege, hogy a beszélőtől függetlenül a rögzített hangsávra halkan, de kivehetően automatikusan rákeverik a beszéd teljes tartama alatt az aktuális idő felolvasást 10 másodpercenként, majd egy halk sípszót (Például: április 12, 16 óra 19 perc, 40 másodperc). A fejlesztést a Műszaki Egyetem Távközlési és Telematikai Tanszéke (dr. Németh Géza) végezte. Az éppen aktuális időt a Multivox magyar fejlesztésű beszédszintetizátor olvasta fel egy mikroprocesszoros időóra vezérlésével, amely a hangfelvevő rendszerhez volt kapcsolva.