A beszédhullám képe a kisugárzott beszédhangnak megfelelő levegőnyomás változását mutatja az időben. A rezgés mindenkori amplitúdója kifejezi a hang erősségét. Fizikailag a beszéd rezgése lehet periodikus (zöngés beszédhangok) és aperiodikus (zörejes hangok). A zönge forráshelye a gége, a zörejek pedig az artikulációs csatornában keletkeznek (szűkületet, zárak, rések) A zöngés beszédhangok alapjelét (zönge) a hangszalagok nyitódásából-záródásából eredő, trapézhoz hasonló formájú rezgéshulláma adja, ez határozza meg a kisugárzott végleges beszédhang rezgésének a periódus idejét (T0). A zönge frekvenciája adja a zöngés beszédrezgés frekvenciáját, amit alapfrekvenciának (F0) hívnak. A férfiak alapfrekvenciája jellemzően 100 Hz, a nőké 180 Hz. A zönge amplitúdója határozza meg a hangerőt.
A beszédhullám szerves részét képezik a “csend” szakaszok, amikor nincs kisugárzott rezgés. Kétfajta “csend” szakaszt különböztetünk meg: beszédhang szinten a zöngétlen zárhangok zár- és zár-rés hangok zár része (néma fázis), valamint a folyamatos beszédbe iktatott szünettartások szakaszait.
A beszéd adott rezgésformája pontosan ugyanolyan formában megismételhetetlen. Tehát a beszédhullám minden részlete a pillanat eredménye. Még ugyanaz a személy kétszer elmondott ugyanazon mondatának a rezgésképe sem pontosan ugyanaz. A zöngés beszédhangok hullámformája egyedi, személyhez kötött és minden periódusban változik, hiszen az artikulációnk is folyamatos mozgássorokból áll.
