Magyarországi kezdetek

A gépi beszédelőállítás terén a forradalmi változást a számítógép jelentette. Az első számítógéppel vezérelt beszédszintetizátorokat Amerikában és Svédországban fejlesztették ki az 1960-as évek végén. Magyarország is hamarosan belépett a témakör kutatásába. Egyrészről Gordos Géza (Gábor Dénes javaslatára) megalakította a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Vezetékes Híradástechnikai Tanszékén, Kozma László tanszékvezetővel egyetértésben az első mérnöki beszédkutató csoportot 1967-ben. Akkoriban a távközlési szolgáltatásokba ágyazott gépi beszédszolgáltatások váltak szükségessé, itt értek el sikereket, főleg kötött szótáras szintézissel. 1983-ban jelent meg a Gordos Géza - Takács György szerzőpáros híres könyve a Digitális Beszédfeldolgozás a Műszaki Könyvkiadó gondozásában. A másik korai kutatási vonal Magyarországon az MTA Nyelvtudományi Intézetében működő Fonetikai Osztályhoz kapcsolható, ahol Bolla Kálmán osztályvezető létrehozta a műszeres fonetikai laboratóriumot (1971). Ebben a laboratóriumban indult el az első magyar szöveg-beszéd átalakító gépi eljárás fejlesztése, aminek eredményeképpen 1982-ben bemutatták a HungaroVox beszédszintetizáló rendszert. Erről a rendszerről jelent meg Olaszy Gábor tollából az Elektronikus beszédelőállítás c. könyv (1989) szintén a Műszaki Kiadó gondozásában. A következő években felgyorsultak a hazai kutatások, számos kutatóhely kezdett el foglalkozni a beszédszintézissel. Ezek a kutató helyek voltak a kezdetek képviselői, az úttörők Magyarországon Kempelentől (1791) egészen 1989-ig.

Gordos Géza
Gordos Géza
Bolla Kálmán
Bolla Kálmán
Digitális beszédfeldolgozás
Digitális beszédfeldolgozás
Elektronikus beszédelőállítás
Elektronikus beszédelőállítás