Gerjesztési formák
A beszédhangok létrehozásának egyik alaptényezője a gerjesztés, vagyis az a hangforrás, amiből a tényleges beszédhang kialakul az artikuláció hatására. A gerjesztési hang alapvetően háromféle lehet: zöngés, zörejes és kevert. A zöngés gerjesztés szabályosan ismétlődő hanghullám, azaz periodikus (a gyakorlatban kvázi-periodikus). Ez a jel a gégében jön létre a hangszalagok működésének eredménye, a szakirodalomban zöngének nevezik. A zöngés gerjesztés helye tehát mindig azonos.
A tisztán zörejes gerjesztés aperiodikus rezgés, amely a gége és a szájüreg különböző pontjain keletkezhet. Az úgynevezett vegyes gerjesztésről akkor beszélünk, amikor az előbbi kettő keveréke adja a beszédhangképzés alapját.
A gerjesztési hang megvalósulásához az energiát a tüdőből kipréselt levegőáram adja.
A gerjesztés speciális fajtája az úgynevezett néma fázis (nincs hangzó gerjesztési jel). A néma fázis az egyes beszédhangok (például a zöngétlen zárhangok) fontos eleme. A néma fázisban a szájüreg le van zárva, a hangszalagok nyitott állapotban vannak.
Levegőkiáramlás nincs a szájon át, tehát kisugárzott hang sincs, ezért nevezik ezt a beszédhang részt néma fázisnak. Átlagos időtartama 40-120ms beszédhangtól függően.